dotcomwebdesign.com

 

Hitvallás


Vallomás

Lehetnék én nagy hős, csatákat megnyerő,
kutyafejű zsivány hordákat szétverő.
Vagy lehetnék színész, ismert a világon
megcsodált, színpompás lepke a virágon.
Ügyvéd is lehetnék a jognak büszke őre,
mint jónevű orvos, vagy mint bankár
a ranglétrán törhetnék előre.

De minek is játszanék ily hitvány szerepet,
hol a hatalom szelétől kialszik a szeretet.
Maradok én ember, gyarló földi lélek.
Míg az Isten megtart becsülettel élek.


Harminc ezüst

Harminc ezüst
a becsület ára?
Szögezd hát fel te is
Krisztust a keresztfára!
Harminc ezüst...
megkaphatod egy csókért.
De vigyázz Ember!
Érted is halt meg Ő,
nemcsak az igazakért
és a jókért.


Hitetlenek

Az a szomorú az életben,
hogy sokan azt hiszik
sorsuk mindössze véletlen
történések sora.
Hogy valaki szegény,
vagy ölében a bőség kosara,
az csupán az élet végtelen, fura játéka.

Haszontalan életüknek
eljön majd végnapja,
mikor mindenik érdemben
a jussát megkapja.
Akkor értik meg kilétük,
hogy elfecsérelt földi létük
Isten kegyelméből kapták ajándékba.


Istengyermek született

Istengyermek született,
élt s halt meg értünk,
bár e nagy csodából
még sok mindent nem értünk,
de hisszük, hogy e kegyelem
Isten szent játéka,
melyben a világegyetem
s benne az ember
az Ő ajándéka.


KICSINYKE JÉZUS válasza a NAGY VILÁGNAK

Óh ember
látod megszülettem
ember lettem
én is,
hogy a sötétbe
bejusson a fény is.
Fogd meg hát kezét
mindnek,
akin ott az áldás
aki, hogy megszülettem
nemcsak hálás,
nemcsak zsoltárt zeng
s oltárt épít,
de ide fekszik
mellém a jászolba,
s ha kell,
függ velem a kereszten.
Kit nem kényeztet
száz szolga,
s kinek kezét
én sem eresztem.
Ő az, látod?
Testvéred a bajban,
ki nem szökik,
ha baj van.
Hite a reménye
s mint a gyertya fénye
neked is utat mutat.
Látod ember, megszülettem.
Ember lettem, érted.
Legyen hited s majd megérted.



Hidd el!

Hidd el, hogy az élet nem nehéz,
csak meg kell tanúlnod cipelni a keresztet.

Légy türelemmel!

Ereim végein élősködő férgek
véremet szívják, semmitől sem félnek.
Eljön majd rájuk is az ítélet napja!
Ki mit vetett Földön, Égben azt aratja.

Emléktábla

Ajkamról a MIÉRT elhal a távolban,
szülői házban, fronton, fogolytáborban.
Elvonult a vihar, a táj már csendes.
Legyen hozzátok a jó Isten kegyelmes!


A reményvesztett

Hidd el, hogy sajnállak
Te szegény, szerencsétlen ember,
ki azt hiszed erős vagy,
néked  Isten nem kell.

Mert minek az ima,
az alázatos kérés,
s hogy a fohász is csak
merő szófecsérlés.

Hisz porból lettünk, porrá leszünk!
Ez az élet útja.
Semmiből jött tudatunk
a semmibe vész újra.

Sajnállak, mert vak vagy,
mert nem látsz fel az égig,
mert földi léted
földi vágyaid vezérlik.

Mert nem érted meg soha
mért gazdag a szegény,
lelkét hogyan táplálhatja
hit álltal a remény.

Porból lettél s így porrá leszel!
Ez életed útja!
Semmiből jött tudatod
a semmibe vész újra.

A halál móresre tanítása

Megállj Kaszás, megállj!
Egyszer maj elbánok veled.
Ne hidd, hogy hatalmad végtelen,
ne hidd, hogy mindenki féli a neved!

Mert mi az, mit tőlem elvehetsz;
porból lett földi test.
Roggyant hajlék, mit a hiúság
míg fala áll, oly sokszor újra fest.

De a lelkem NEM ADOM!

Patáddal akár az eget is rúghatod,
hánykolódhatsz tajtékzó pokoli mérgedben,
a lelkemet, mit Isten adott,
a lelkemet meg nem kapod!

Kaszád nyakát egyszer majd eltöröm,
a nyélből a korcs örökre kifordul.
Ott állsz majd meztelen gyászutad legvégén
s bűzös lepled alól sárvéred kicsordul.

Hát jól vigyázz Te bitang,
hogy a pengét mely percben kire elemed.
Jól vigyázz, mert hogy ha nem én,
az idők végeztével majd más bánik el veled!


Hol vagy?

Hol vagy Isten?
Most, mikor itt kellene lenned,
hogy tedd, amit tenned kellene.
Tudom, Te jobban tudod
nekünk mi a jó,
s hogy a Te akaratod
mint a jól megácsolt hajó
révbe visz.
Mindenkit,
kit benned hisz.


Elindultunk Csíksomlyóra

Elindultunk Csíksomlyóra
Szűzanyát imádni.
Szűzanyánknak szent ölében
békére találni.
Békére találni,
bízni szebb jövendőt,
ezer éves hittel
kérni a Teremtőt.
Elindultunk Csíksomlyóra
Szűzanyát imádni.
Gyere velünk Testvér
egymásra találni!