dotcomwebdesign.com

 

Hazámnak rendületlenül




Itthon vagyok

Én itthon vagyok,
mert ide szült anyám.
Itthon a Kárpátok bércein,
Erdély dombjain.
Itthon csendes felvidéki tanyán.

Én itthon vagyok.
Itthon a földön, melyből vétettem,
melyből anyám kenyerét ettem.
Itthon a földön, melyen Isten kegyelméből
emberré lettem.

Én itthon vagyok.
Mondják bár idegen szóval falum s nevem.
Én tudom, hogy az Isten
s véle az igazság
itt van velem.



Riadó!

Gyújtsd meg székely a lármafát!
Nem veszett még oda az ellen.
Magyartól féltem most a magyart,
mert a közöny itt rág legbelül
Benned is és bennem!



Őrizd a szót

Őrizd a szót,
az anyai lágyan símogatót,
az aggódó, féltő szavakat,
a mesével álomba ringatót.

Őrizd a szót,
apádnak intő szavát,
mint vezet az élet útjain,
vértként tudását adva át.

Őrizd a szót,
az Istenhez szólt hű imát,
áldást kérve élted mikéntjére,
levenni válladról nehéz igát.

S ha megőrizted, ahogy kellett
idegen ajkaktól óvtad, ápolgattad,
add át úgy gyermeked kezébe a kincset,
a tiszta szót oly tisztán mint ahogy Te kaptad.


MARADUNK!

Mindenünk
el akarták venni!
De a levágott ágak
gyökeret vertek.
Megmaradtak,
a bátrak,
akik mertek
magyarnak lenni.


Reményik Sándor sírjára

Pihenj testvér,
pihenj barátom!
Ma is él versed
és én már látom,
hogy  lobban a láng
hogy fut, szalad
túl minden átkos határon,
mint lángoló szerelemre
ártatlan szüzet
gyújtani
nagy magyar télben
sok-sok picike tüzet.


Életfa

Ember, ki itt megállsz
és érted e szavakat.
Tudd meg, hogy ősi vér
és szent akarat
élteti e fát,
mely régmúltban gyökerez.
Mi táplál, megtart
és hűségre kötelez.


Nyerges-tető

Voltak, kik tudták
a szabadság mennyit ér.
Vesztek a hősök s elfolyt
mennyi,mennyi drága vér!
Óh Uram!
Kérdik a túlélők,
kik egyet akarnak.
Mikor lesz hazája
székelynek, palócnak,
hontalan magyarnak?


Van még remény

Nem halt meg Márczius, még az eszme él.
Szedd össze Petőfi porló csontjaid!
Öntözd meg még egyszer az élet vizével
feledett hősök omlott sírhontjait.

Mert nem lehet, hogy hiába haltak, akik mertek.
Sírjukon kell, hogy nyíljon még virág,
hogy illata átjárja az alvó lelkeket.
Magyarnak szebb lesz akkor majd a világ.



A Mindenkori Magyar Kormánynak

Nem kérek én semmit! Se pénzt, se posztót,
mások aranyából nékem ingyen osztót.
Nem vagyok én koldus, otthontalan ember,
porba dobott alamizsna ilyen áron nem kell!

Pénzért vett hitvallók hűek nem maradnak,
oda mennek holnap, hol több aranyat kapnak.
Hagyjátok a fillért hát a magatok hasznára,
ne kenjetek sarat a becsület vásznára.


Halálra várva

Életem markolom
rémülten, reszketve,
de felsír a jövő.
Ujjaim között elfolyik,
s földre csorog
a megmaradt idő.


Omlik a rom

Omlik a rom,
bár nem akarom,
mégis omlik.
Felfalja az egészet
a gyom és az enyészet.

Ha omlik, hát omlik.
Egyszer minden elromlik.
Mi egykoron szép volt
mára elkopott,
porba dőlt minden,
mit ember alkotott.

Ne sajnáld!
Dobd ki a szemétre!
Építs új házat
a leomlott helyére!

Mert nem nem akarni,
tenni kell,
szerszámot a kézbe venni kell.
Kiállni agátra.
Nem sóhajtozni
és elbújni hátra.

Majd megfordul sorsod,
mint tengelyen a kerék,
ha van benned elég
erő, hogy talpra állj
s lendíts egy nagyot
életed kerekén.


Remény

Pici kis láng,
makacs remény,
Isten pajzsa.
Szent fény,
mely mutatja
az utat,
melyet a lélek
kutat,
keses
s nem lel,
míg fényben ázik.
De ha jő
a sötét,
a hideg
ahol a lélek fázik
majd meglátod
ahogy a sötétben
ott világol
a sok
pici kis láng.
Akkor majd
rájössz:
nem vagy egyedül
ezen a világon,
Magyar.



EUfória

Hát ezt is megértük.
A magyarok istenét
nem hiába kértük
gyalázatos hontalanságunkban:
Áld meg Isten a magyart!

Áld meg azt, ki bírta,
keresztjét cipelve
oly sokszor elsírta
titokban az imát:
Isten áld meg a magyart!

Azt, ki inkább markolt röget,
míg más idegen aranyra
cserélt édes anyaölet,
Markolta anyaföldje rögét.
Áld meg Isten a magyart!

Hazám

Hatalmas nagy költők már megfestettek százszor
hogyan is tudnék én elébük haladni.
Egy van csak, mit igazán szívemből szeretnék,
földedben majd egykoron békében porladni.